Spirituális angyalhívó nyaklánc - Kemuel

Angyalok kísérnek bennünket utunkon, erőt adnak, ha kell, és segítenek, amikor igazán szükségünk van rájuk. Ha hívod őket, eljönnek Hozzád, meghallgatják és valóra váltják kívánságaidat. 

Ezt a nyakláncot viselve jelzed, hogy képes vagy Őket közel engedni Magadhoz, hiszel Bennük és számítasz Rájuk.

Többen esküsznek rá, hogy ha kismamaként egy hosszú láncon a pocakodon hordod, akkor a medál kellemes csengő hangját megszokja a kis pocaklakó, és amikor végre karjaidban tartod, az ismerős csengettyűhangot akkor is fel fogja ismerni és megnyugtatja Őt.

A medál csodaszép, áttört csipkeminta ékesíti.

A nyakláncba választhatsz több színű gömb közül, válaszd azt, ami színével segít Téged! Segítségül egy kis színhatározó:

Szín szimbólumok

Sárga

Az örök fény, a felség, a hatalom kifejezője, a közvetítés jelképe emberek és istenek között.

A világos- vagy aranysárga a hit, a jóság, az intuíció, az intellektus színe. A narancssárgába hajló sárga a Nap, a melegség szimbóluma; az isteni szeretet, a bölcsesség színe; a zöldessárgát viszont a halálhoz, az irigységhez, a hitszegéshez társították.

A buddhizmusban a lemondás, a vágytalanság, az alázatosság, a szerzetesek színe.

Kínában a Föld, a középpont színe. Eredetileg császári szín volt - csak annak volt szabad sárga ruhát viselnie, aki a császári családhoz tartozott -, később az előkelőség kifejezője lett.

A keresztény hagyományban is megjelenik a sárga szín többértékűsége: lehet a szentség, a felfedett igazság kifejezője, ugyanakkor a sötétsárga az eretnekség, az árulás színe.

Narancssárga

Átmeneti szín a piros és a sárga között; a szellem és a libidó egyensúlyát jelképezi.

Kínában és Japánban a szeretet és a boldogság színe. A buddhista szerzetesek ruhájának színeként a láng, a megvilágosodás fénye, az isteni szeretet kinyilatkoztatása.

A zsidó hagyományban a ragyogás és a pompa színe.

Piros

Éppúgy lehet az élet, mint a halál jele; mindkét esetben a vérrel asszociálható.

A nemiség szimbóluma, a libidó színe.

A történelem előtti időkben a halottak mellé vörös színű port szórtak a temetkezési szertartás során. Ókori babona, hogy apotropaikus erejű, megóv a démonoktól és a veszélyektől.

Az egyiptomiak befestették fáikat, barmaikat, vagyontárgyaikat pirosra, hogy megvédjék a tűztől és más károktól, s hogy termékenyek legyenek.

A zsidók ajtófélfáikat az áldozati bárányok vérével festették meg, hogy megóvják házaikat a tíz csapás öldöklő angyalától.

Görögországban vörös leplet borítottak a holtakra, ezzel jelképesen áldozattá avatták, hogy kibékülve az alvilágiakkal, lejuthasson birodalmukba.

Az antikvitásban a szeretet, a szerelem, a szenvedély kifejezője; Rómában a menyasszony tűzpiros fátylat visel, ez a flammeum.

Erő-, tűz- és hatalom-jelképként is szerepel.

A zsidó és keresztény hagyományban a komolyság, a fenség színe.

Az Újszövetségben a bűn, az engesztelés, a vezeklés és az áldozat színe.

Negatív jelentése a testi szenvedélyek megbélyegzéséhez kapcsolódik, a skarlátvörös a „nagy babiloni parázna” színe.

A piros lámpás házak színeként a paráznaságra utal.

Az alkimisták kemencéjét jelképezi, valamint a „Nagy Mű” harmadik fokozatát.

Az európai népszokásokban a húsvéti piros tojás a termékenység jelképe.

Barna

A föld színe, ebből adódik anyaság, gondoskodás, termékenység, szorgalom jelentése.

Mint anyagi szimbólum, az ösztönszféra kifejezője is.

Már az ókorban felveszi a vezeklés, az egyszerűség, az alázat értelmet.

A középkorban az alábbi jelentések tartoznak hozzá: hallgatagság, az evilági hívságok megvetése, szegénység; ezért lesz a ferences szerzetesrend öltözetének színe.

Szürke

A hamu és a köd színe, ezáltal a szomorúság, a melankólia, az unalom, a fásultság, az egyhangúság jelképe.

A keresztény szimbólikában a test halálát és a lélek halhatatlanságát jelképezi. Ebben az értelemben vált az egyházi közösségek, a rendek megkülönböztető színévé.

A szürke a színek ellentéteként a semlegességet, a hétköznapiságot jelenti.

Zöld

A tavasznak, a természet megújulásának, a növekvő életnek a kifejezője.

Különösen az örökzöld növényekhez kötődik termékenységi és halhatatlanságot kifejező szimbolika.

A színskála „közepén” áll, kiegészítő színe a piros, s mivel a kék és a sárga elegye, jelöli egyben a színek hármasságát. Ebből adódik kétértékűsége is: lehet a fiatalság, a remény, a boldogság, ugyanakkor a változás az átmenetiség, a féltékenység jelölője.

Meleg és hideg, égi és földi keveréke.

Lehet az éretlenség, a tapasztalatlanság és naivság jelképe.

A kereszténységben a halhatatlanság, a feltámadás színe, az Erények közül a Reményé.

Negatív jelentése: méreg, halál, a gonosz rontó ereje. A sátánt gyakran ábrázolják zöld testtel és szemmel.

Kék

Az égbolt, a tenger színe, a megfoghatatlanság, a végtelenség, a transzcendencia szimbóluma.

Az intellektus, az elmélkedés, a megnyugvás kifejezője, amely a képzelet és a szürrealitás világához is kapcsolódhat.

Az égi istenekre utalva az emberfeletti, mennyei hatalom kifejezője, ebben az értelemben a földi szenvedélyeket jelző vörös ellentéte.

A keresztény szimbolikában az angyalok, valamint Szűz Mária színe.

A világi uralkodók színeként hatalmuk égi eredetére utal.

Míg a nappali ég vakító kékje maszkulin jelentésű, addig az éjszaka sötétkékje a feminin principiumra utal.

Lila

A mértékletesség színe.

Egyensúly a föld és ég között (a hajnali és az esti ég színe), az értelem és a vágy, a bölcsesség és az érzelmek között.

Jelenthet intelligenciát, tudást, vallási áhítatot, szentséget, alázatosságot, bűnbánatot, fájdalmat, nosztalgiát.

A rómaiaknál Jupiterhez kapcsolódik.

A kereszténységben a papi törvények, az autoritás, az igazság, a böjt, a szomorúság és a várakozás kifejezője.

Fekete

Az ősi sötétség, a káosz, az éjszaka, a feneketlen, titokzatos mélység, a világűr jelképe.

A színekben kifejeződő élet ellentéte, a halál szimbóluma.

A lemondás színe, a gyász kifejezője; számos hagyományban a gonosz erőkhöz kötődik.

Az ókorban az alvilág isteneihez társult, pl. Hádész-Plútón, Hekaté, Ozirisz színe.

A kereszténységben egyrészt a halál és a gyász színe, másrészt a bűn, a pokol, a bűnhődés jelképe.

A világtól, az élettől való elfordulást, az alázatot is kifejezte, ezért a papok és a bencés szerzetesek ruházatuk színéül választották.

Az alkímiában a szín hiánya, a Nagy Mű első foka, a bomlás, az erjedés, a pokolba való alászállás jelképe.

Fehér

A fény, a tisztaság, a differenciálatlanság, a transzcendencia, a tökéletesség, az egyszerűség jelképe.

Lunáris szín, a női princípium szűzi aspektusát jelzi.

Az égi istenek állatainak színe, így pl. Zeusz, mint fehér hattyú; a Buddha születését jelző álom elefántja; a Szentlélek galambja.

A fehér szoros kapcsolatban áll a halállal és az ehhez kapcsolódó rituális tárgyakkal (halotti lepel, gyertya), jelképezi a szellemeket és a kísérteteket.

A hinduizmus Kozmikus Tojásának színe, amely az állandóság és örökkévalóság megvalósulása.

Kínában a gyász színe. A fehér tigris az őszre, az érett életkorra utal, maszkokon pedig a ravaszságot jelzi.

A fehér virág a gyermekáldást jelenti.

Ártatlanság értelemben jelenik meg Athénban, ahol az Areioszpagosz bírái fehér kövekkel szavaztak a vádlott felmentése mellett.

A keresztény hagyományban az öröm és a vigasság hordozója. A szentséghez, Istenhez tartozó szín, valamint a feltámadás színe.

A fehér ruha a tisztaságot, a szüzességet, a lélek győzelmét jelenti az anyag felett.

A béke és a jóakarat kifejezője; erre utal Noé fehér galambja és a békekövetek fehér zászlója.

Ezüst

Utalhat a kereskedelemre és a pénz hatalmára.

Az egyiptomi mítoszok szerint Ré napisten csontjai ezüstből vannak.

Kínában a legértékesebb fémnek tartották; a Tejútat „ezüstfolyónak” nevezték.

A görög-római mitológiában a második világkorszak az ezüstkor, amely az aranykor boldog világával szemben a hanyatlás kezdete.

Míg a királyok féme az arany, a királynőé az ezüst.

Az ezoterikában a lunáris asztrál színe.

Arany

A napfény, az isteni hatalom, a megvilágosodás, a halhatatlanság, a dicsőség jelképe.

Az összes napistent, a vetés és aratás isteneit, a beért termést szimbolizálja.

A kereszténységben, az ikonfestészetben és a román kor nyugati festészetében az arany háttér a transzcendens szférára, a mennyei birodalomra utal az arany dicsfény, a glória pedig a megdicsőült szentekre.

Az ezoterikában a szoláris asztrál színe.