A sellők legendája és a sellőüveg karkötők

Minden korszaknak megvannak a maga mitológiai lényei…. A sellők legendája már az ókori görögöknél elindult, az ő mondaviláguk szerint ugyanis léteztek szirének,  csodás hangú, de gyilkos természetű tengeri nimfák, melyek varázslatos hangjukkal és bölcs mindentudással elcsábítják a tengerészeket, majd megölik őket. Az ókori szirénképre kettősség jellemző: bölcsek, vonzóak, ugyanakkor halálba taszítanak.

A logikus az volna, hogy a sellők azonosak a szirénekkel, merthogy a ma is a tengerekben élő tengeri tehenek (Sirenia) is „hallgatnak” szirén megnevezésre, jelentős különbség van a szirének és a sellők közt.  Az ókori görögök szirénnek a félig ember, félig madártestű nőket nevezték, akiknek gyönyörű hangjuk volt. Később ezeknek a lényeknek egy része vált hárpiákká, akik rettenetesen ellenszenvesek és gonoszak voltak, és már a hangjuk sem volt olyan gyönyörű. A szirének másik részének fejlődése más irányba indult: először pikkelyesedni kezdtek, majd az egekből a tengerekbe költöztek, és bár a külsejük teljesen megváltozott, a csodálatos hangjuk megmaradt.

Néhány forrás szerint a két faj semmilyen rokonságban nem állt egymással, de gyaníthatóan ez már sosem fog kiderülni.

A lényeg az, hogy ókori tudósok filozófusok is úgy vélték, hogy a sellők valóságos lények, készült róluk már az I. században részletes leírás is egy akkoriban íródott természettudományokról szóló műben.

A pontos megjelenésük általában megegyezik abban, hogy halfarkú, gyönyörű arcú és emberi felsőtestű lények, csodás hanggal, bár közmegegyezés még a halfarok formájában sincs, a tüdő éspervagy kopoltyú témában pláne vannak ellentmondások, de igazából nem is a tudományos háttér itt a lényeg, hanem a mítosz, amit ezek köré a csodálatos lények köré kerekítettünk mi, akik hinni szeretnénk bennük.

És mi, akik még szeretnénk hinni a csodákban és a mesékben, most ezt kifejezhetjük azzal is, hogy ezen csodásan irizáló, a halpikkelyeken megcsillanó napsugarakat idéző karkötőket hordunk.

Az, hogy egy vagy több színt fűzűnk egymás mellé, az tényleg ránk van bízva, ez az az ékszer, amiből sosem lehet túl sok!